Tegnap elég sok volt az egyedül töltött időm, mivel nem találkoztam barátommal, így megcsináltam végre a kagylódíszt, amit kb. egy hónapja terveztem. 

Még a közös nyaralásunk alatt a barátom hozott nekem a víz alól rengeteg kagylót. Úgy gondoltam olyan szépek, kár lenne érte, hogy csak letéve legyenek valahol, inkább csinálok díszt belőlük.

Fogtam a másik díszből megmaradt ágat és rákötöztem a madzagokat. Feltettem a kagylókat, majd megcsomóztam minden kagyló után a madzagot, hogy ne csússzanak le. Igazából nem egy nagy tudomány elkészíteni. Valójában én magam is nehezebbre számítottam. Bár nyugodtan csinálhattam volna bonyolultabb mintát is de nekem ez is éppen megfelel.

 

Megosztás a facebookon

Ez most hülyén fog hangzani, de már napok óta gondolkodom valamin de magam sem tudom mi az. Folyamatosan úgy érzem el kellene kezdeni valami újat, vagy változtatni kellene valamin, de igazából még nem körvonalazódott bennem, hogy mi is lenne az.

Arra gondoltam, hogy valamit így magamon kellene meg az egyetemes dolgaim körül csak még a pontos részleteket nem tudom.

Valójában lehet, hogy azért van ez mert már elég rég óta itthon vagyok. Egyébként jó érzés mert így kreatív is vagyok és tudom, hogy ki kell használnom addig amíg el nem kezdődik az egyetem. Utána úgyis az fogja lekötni a gondolataim meg lefárasztani az agyamat...

Megosztás a facebookon

Gondie (igen egy aranyhal, és igen, nagyon kreatív vagyok) a második halam és mégis vele szerencsétlenkedem. 

Tegnap amikor eljött az etetés ideje ( ez általában lefekvés előtt van) véletlenül teleöntöttem az egész vizét halkajával. Ez azért volt, mert eddig mindig úgy etettem, hogy kivettem a kezembe egy kicsit és úgy dobáltam be neki, de most a dobozból akartam adni. Hát sikerült is.

Kínomban először azt sem tudtam mit csináljak, aztán kb a negyedét sikerült kihalásznom a hálóval. Mondjuk a hal éppenséggel nem bánta, bőszen eszegetett, amíg én halásztam a felesleges kaját mellőle.

Reggelre a sok kajától teljesen elszíneződött a vize szóval takaríthattam ki. Ennek azért örültem különösen, mert pont tegnap délelőtt öntöttem neki új vizet. Na nem baj megkaptam a figyelmetlenségem miatt...

Megosztás a facebookon

Be kell vallanom, elég szkeptikusan mentem el erre a filmre, mivel sok rosszat hallottam róla. Persze nem az ismerőseimtől, mert kb mindenkinek tetszett, hanem inkább az interneten olvastam lehúzásokat. 

Azt gondoltam, hogy ez is csak egy buta, túlgondolt amerikai film lesz, erőltetett poénokkal. Kellemeset csalódtam. Jó, nem azt mondom, hogy a legjobb film, de azért nem is bántam meg, hogy elmentem rá.

Igazából végig izgultam az egészet, még úgy is, hogy sejtettem a végkimenetelt.

Mivel nem vagyok filmkritikus nemigazán tudom elemezni a filmet és valójában nem is ez a célom, csak a saját kis benyomásaimat írtam le.

 

Megosztás a facebookon

Csak úgy mint a legtöbb hónapban, tegnap délelőtt is kimentünk a régiségvásárra. Ezt az eseményt minden hónap első vasárnapján megtartják Miskolc sétálóutcáján. 

Általában ki szoktam rá nézni vagy anyukámmal, vagy barátommal. Tavasszal és nyáron jobban szeretek menni, ősszel már annyira nem, télen meg kb nem is megyek mert sokszor nagyon hideg van, vagy esik valami.

Utunkat mindig úgy indítjuk, hogy mivel elég korán kelünk és indulunk el, a Toti pékségben reggelizünk és iszunk egy kávét. Ezután feltöltődve nézelődünk tovább.

Azért szoktunk korán menni, főleg nyáron, mert később nagyon meleg van és rengeteg az ember. Pont így volt tegnap is.

Szerintem könyveket éri meg a leginkább keresni, mivel néhány helyen 100-200 ft-ért adják őket. Persze ezek az árak általában a régi könyvekre vonatkoznak, de az újakat is sokkal olcsóbban meg lehet szerezni, mintha a boltban vennénk őket. És ami a lényeg: lehet és kell is alkudni!

A legtöbb árus szeret a portékájára többet mondani mint annak a valódi értéke. Sok ember enged is belőle, ha nagyon el szeretné adni, sokan viszont csökönyösen ragaszkodnak az eredeti árhoz. Azokat általában ott szoktuk hagyni.

Többször sikerült már ékszert is vennem, de ahhoz nagyon figyelni kell, és jókor lenni jó helyen. Általában az ékszereket elég drágán adják. Sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy ha valami arany vagy ezüst akkor miért tartják csak úgy simán az asztalon kiterítve, hogy bárki hozzáférhessen? 5000 ft értékben akarják eladni a nagy részét, közben meg csak le van téve, mintha semmi értéke nem lenne...

Alapvetően egyébként szeretek erre a vásárra járni mert szeretem a régi dolgokat, és legtöbbjük miatt nosztalgikus érzés fog el. Sok érdekes dolgot láttam már és nem egyszer előfordult, hogy "kincsekre" leltem.

A mostani vásáron nem nagyon volt célom, inkább csak nézelődtem. Igaz elég hamar feladtam mert nem bírom jól a meleget...Ennek ellenére úgy gondolom, valami miatt mindig megéri kimenni. 

Azoknak akik szeretik a régi dolgokat vagy esetleg műgyűjtők, de eddig nem hallottak erről a vásárról azoknak bátran merem ajánlani.

 

 

 

Megosztás a facebookon

Ma a barátommal a Bitang Joe-ba mentünk el ebédelni. Szerintem Miskolcon ez a legjobb hamburgerező az összes közül. 

A buci mindig friss a hús nagyon finom, és a zöldségek is általában frissek, és azt vettem észre, hogy szezonálisak is. Általában házi szósszal szoktam kérni mert az a legízletesebb ( igaz még nem próbáltam mással egyszer sem, de biztos hogy jobb mintha kechuppal vagy majonézzel enném.

Szoktunk hozzá sültkrumplit  is venni mivel úgy az igazi. Viszonylag nagy adagot szoktak adni, és mindig frissen csinálják.

Szerintem a mennyiséggel sincs gond mivel mindenki akkorát vehet amekkorához éppen étvágya van. Ezt úgy értem, hogy van normál méret, nagy, és azt hiszem bitang a legnagyobb. Mind mellé oda van írva, hogy ez mégis mennyi hús adagot jelent. Személy szerint nekem éppen elegendő a normál adag is, mivel nem szoktam sokat enni, és így ettől mindig eltelek. 

Maga a hely egyébként nagyon hangulatos és dizájnos, valamint a lányok akik felveszik a rendelést is nagyon kedvesek.

Aki miskolci, és egy jó hambira vágyik bátran ajánlom hogy próbálja ki, aki eddig nem tette volna. :)

Elnézést a képminőségért, kicsit sötét van odabent vakuzni meg nem akartam, nehogy észrevegyék már. :D

Megosztás a facebookon